Narancssárga almapizza (WTNV - Cecilos)

Rövidke Cecilos történet a jelenlegi legújabb, 49/A -val jelzett Welcome To Night Vale rész alapján. Spoiler alert! - aki még nem hallgatta meg esetleg, csak saját felelősségre olvasson most tovább. A történet közben egy részt szó szerint idéztem, saját(!) fordításban. Ami szegényes angol tudásomat ugyan nem vette nagyon igénybe, de nem garantálom, hogy valóban azt írtam le, amit hallhattunk. :)

Macskamorgás hangja ébresztette nyugtalan álmából. Hirtelen ült fel, és egy pillanatig nem tudta, hol van, miért van ott, és mikor van ott. Aztán valami nagy és tüskés lebegett fölé, egyetlen szemével mereven előre bámulva. Cecil megnyugodva hanyatlott vissza a neonsárga párnák közé. Csak Khoshekh az.
Fáradtan felnyúlt, és megcirógatta a cica hasát, gondosan ügyelve, hogy véletlenül se érjen hozzá a sérült mancshoz, mely még rendkívül érzékeny volt, mint azt az előző esti balesetnél is tapasztalhatta.
Éppen azon volt, hogy vacsorát kotyvasszon magának és az ideiglenesen nála gyógyulgató macskának, felhasználva ehhez Carlos különböző méretű és formájú, érdekes kis üvegcséit, egy narancssárga almát, néhány sejtelmesen vigyorgó Velociraptor-tojást és sok csőtésztát.
Őszintén szólva sosem volt a konyha ördöge, de nagyjából teljesen biztos volt benne, hogy így sikerülhet házi készítésű pizzát sütnie. Rendelt volna Big Rico-tól, de sajnos ő is fogságba esett a pikniken, és még nem sikerült megszöknie, így Cecil kénytelen volt ellátni saját magát.
Normális esetben Carlos főzött. Mindig Carlos főzött. Cecil pedig ült, és újságot olvasott. Pontosabban úgy tett, mintha újságot olvasna, miközben a papír fölött átlesve nézte barátja kecses mozgását, ahogy egyik edénytől a másikig szökdécselt, dudorászva, hosszú nyelű keverőkkel hadonászva, tökéletes hajának göndör fürtjei minden szökkenéssel a levegőbe ugrottak, libbentek, édes káoszukkal magukra vonzva Cecil tekintetét.
Néha beszélgettek is közben, de ezt Cecil nem szerette, mert a konyha és az étkezőasztal közti távolságon átkiabálni nem volt egyszerű, ha olyan hangerővel akarta kivitelezni, hogy a Titkos Rendőrség is könnyedén hallja a főzőcskézés alapzaja mellett.
Cecil elszomorodva bámult a ragacsos, narancssárga almapürére, ami egy kupac tészta tetején rotyogott magányosan. Magányosan, mint ő maga. Hiányzott neki Carlos. Remélte, hogy mihamarabb visszatér.
Nem kereste, mert nem akarta megzavarni a legújabb kutatását - biztos volt benne, hogy a munkája miatt van távol. A StrexCorp-nak nem sikerült elkapnia, naná, hogy nem, hiszen ő Carlos. Tökéletlen, tökéletes, csodálatos Carlos. Aki olyan szenvedéllyel él a munkájának, mint talán még maga Cecil sem. Nyilván megint valami nagyszabású terve van, mint mindig, tele bonyolult elképzelésekkel és ábrákkal és jelekkel és érthetetlen értelemmel. Carlos egy zseni.
De azért baszottul hiányzott.
Éles sípolás törte meg a narancssárga massza kitartó rotyogásának monotonitását, mire Khoshekh, aki Cecil mögött lebegett, panaszosan felmordult, megmaradt szeme vadul pásztázta a lakás kerek falait. Semmit sem talált, de Cecil tudta, hogy csak a Titkos Rendőrség az. Túl sokáig nem kommentálta a cselekvéseit. Valahogy nem volt hozzá kedve Carlos nélkül.
- Éppen pizzát sütök vacsorára az imádnivaló kisállatkámnak és magamnak. A lábamon vörös cowboycsizma, fölötte terepmintás térdnadrág, fehér... - akadt el egy pillanatra a hangja, majd szipogva folytatta: - ...fehér laborköpeny, kacsás nyakkendő és fekete baseballsapka. A hőmérséklet egészségtelenül magas, mint mindenhol Night Vale-ben.
A sípolás elhalt, így Khoshekh megnyugodva lebbent feljebb másfél lábnyit, amire azonban Cecil nem számított, így mikor megfordult, és kinyúlt, hogy megvakargassa a cica fülét, véletlenül a sérült mancshoz ért hozzá, ami ott lebegett, ahol két pillanattal korábban még a fej.
Khoshekh felborzolta a hátán és a farkán a tüskéket, kivillantotta csinos kis agyarait, és sértődötten, fájdalmasan felordított. Cecil mentegetőzve, bűnbánóan kapta el a kezét, de már késő volt. A baj megtörtént. Khoshekh sírva akadt. Cecilnek órákba telt megnyugtatni, de nem sajnálta az időt és energiát szegény pórul járt cicustól.
Így aztán most különös óvatossággal kényeztette a macskát, alulról bámulva fel rá. Álmosan hunyta be szemeit, másik kezével oldalra tapogatózva, ahol Carlos szokott feküdni. Hideg űrt tapintott a meleg test helyén, és úgy érezte, a mellkasában is hideg űr tátong. Hiányzott neki a tudós.
Felkelt, és elfogyasztotta az esti pizza maradékát - Khoshekhnek inkább diétás macskatápot adott, mert a cica nem úgy tűnt, mint aki hajlandó újra leküzdeni a torkán akár csak egy falatot is a feketésre sült narancsszín masszából. Kihűlve valóban nem volt éppen jó íze. Cecilnek öklendeznie kellett minden második falat után, de legyűrte, és közben azt képzelte, hogy Carlos valamely fenséges főztjét eszi. Ez segített.
Délelőtt készített néhány fafaragást Khoshekhről, majd lefotózta őket, és fetöltötte Tumblr-re. Látványosan, tagadhatatlanul amatőr munkák voltak, de miután a cicát közvetlenül nem fotózhatta le, ez tűnt a legmegfelelőbb megoldásnak, hogy kielégítse a lelkes hallgatók kíváncsiságát.
Carlos még mindig sehol. Már napok óta nem hallott róla. Vagy hetek óta. Igazából ő sem volt egészen biztos benne. Amíg csapdában volt a pikniken, az idő teljesen kiszámíthatóan viselkedett, és ez megzavarta.
Sóhajtva magára rángatott néhány ruhadarabot, nagyjából arra a testrészére, ahová szokta, majd elindult dolgozni. Azonban az ajtóban eszébe jutott, hogy mi van, ha Carlos pont ma jön haza? Mi lesz, ha ilyen igénytelenül találja itthon? Sosem élné túl a megaláztatást.
Visszafordult. Átöltözött. Nem jó. Megint. Kicsit másképp. Totál rossz. Pocsék összhatás. Borzalmas. Alakul. Megint szar. Ez tűrhető...
Két és fél órával valamint legalább nyolcvan különböző ruhakombinációval később elégedetten lépett ki a hálószobából, karjaiba kapta Khoshekhet, szilárdan elhatározva, hogy a cicának itt az ideje visszatérni a rádióállomás mosdójába, és munkába indult.

"- ... És találtam valakit itt a sivatagban! - Dana hangja lelkes, Cecil pedig élesebben szívja be a levegőt, de nem mer reménykedni.

- Szia, Cecil! A rádióállomásodon való megnyilvánulásomnak személyes és nem személyes oka is van... - Hát Ő az. Az Ő hangja. Folyékony karamell.

...Még az ajtót sem tudtam megtalálni! Végül is a barátod, Dana talált meg engem... - Az ég óvja Danat a Mosolygó Istentől és a Könyvtárosoktól.

...Cecil! Hogy tehettem volna? Egy sivatag közepén vagyok, ami nem ennek a világnak a része!... - A hangjának puszta élvezete is leteríti Cecilt.

... És tartalékolnom kell az aksival, amíg visszajutok hozzád!... - Vissza hozzám. Haza.

... Oh, nézd csak, Cecil, épp a Tumblr-ödön vagyok! És meg kell mondjam, az alkotás csodálatos!... - Csodálatos. Azt mondta, csodálatos. Tetszik neki. Édes, édes Carlos.

Aztán eltűnik Carlos, eltűnik a hangja, és csak Dana marad.

- Még itt van. Carlos, köszönöm neked. Neked köszönhetően láthatom újra az anyukámat és a bátyámat. Egy hős vagy.... Nos, akkor mostantól a 'tudós' lesz az én szavam a hősre... Cecil? Dolgunk van, de hamarosan hazajövünk.... Viszlát, Cecil!"

És vége. Carlos és Dana is eltűnt. Cecil pedig újra magányos, jobban, mint eddig. De ott a reménysugár, hogy Carlos hazajön, és ez elegendő ahhoz, hogy folytassa a légzést, hogy elegendő oxigént juttasson a szervezetébe ahhoz, hogy az képes legyen folytatni a működését, fenntartani az életfunkcióit, míg Carlos hazaér.
Újra együtt fognak élni, együtt elaludni, miután elfogyasztották a Carlos által készített ínycsiklandó vacsorát, aminek a legkevesebb köze sem lesz ahhoz a narancssárga trutymóhoz, amit Cecil szégyenszemre produkálni bírt. Mert Carlos hamarosan hazajön. Haza hozzá.

The Avengers - Hogyan látom a tüzet?

Hirtelen jött ötlet alapján, hirtelen megvalósítva. De csak mert az én fejemben is legalább öt-hat egymástól teljesen eltérő jellemzés létezik a tűzre. Hát miért ne lehetne minden Bosszúállóé is különböző, egyedi, ÉRDEKES? ;) Egyenként kerek 150 szóban írtam meg a véleményüket. A Tietekre is kíváncsi vagyok, így miután elolvastátok, nyugodtan osszátok meg velem, akár egyetlen mondatban is! :)

Nick Fury sóhajtva ült le ultramodern felszereltségű íróasztala mögé, majd hátradőlt a kipárnázott forgószékben, mely inkább forgófotelnek illett be. Maga elé húzta az asztal tetejére dobott fél tucat papírt, mindegyiken különböző külalakkal rótt, odabiggyesztett, odafirkált sorokkal. Ha nem lett volna ott minden lap tetején a név, akkor is könnyedén meg tudta volna állapítani, melyik kitől származik. Így is, hogy egyiknek a tartalmába sem nézett még bele. Az asgardi erőteljes, furcsán szögletes írása; Romanoff ügynök apró gyöngybetűi, a kapitány katonásan egyenes sorai; Barton ügynök nemtörődöm, éles tollvonásai.
Őszintén szólva Fury nem várt túl sokat ettől a kísérleti jellegű felméréstől. Minden Bosszúálló elé toltak egy papírt és egy tollat, majd közölték, hogy írjanak a tűzről. Ahogyan ők látják azt. Hill ügynök reményteli szemei lázasan csillogtak, mikor mindenki, még Tony Stark is írni kezdett. Fury nem akarta lelombozni, nem akarta megkérdőjelezni a feladat eredményességét vagy hasznosságát. Százötven szó, kereken. Se több, se kevesebb. Nem olyan nagy feladat, még mindet elolvasni és kielemezni sem. Már ha ez lehetséges egyáltalán. Elvégre mi derülhet ki százötven szóból, melyet egy random témáról írtak?
Az igazgató előrehajolt, majd olvasni kezdett:

Thor

A tűz hatalmas erőt hordoz magában, sokkal nagyobbat, mint azt el tudná képzelni egy egyszerű emberi lény. Az emberek amúgy is felelőtlenül kezelik, mintha joguk lenne hozzá. Mintha elegendő erejük és hatalmuk lenne hozzá. Valójában nincs, és erre mindig túl későn jönnek rá. Csodálatos, de naiv dolog az emberi elme: magától értetődőnek veszi, hogy uralja a természetet, miközben a természet az erősebb, a természet legyőzhetetlen - és előbb-utóbb megbosszulja, ha ezt elfelejtik a benne élők.
Hogy nekem mit jelent a tűz? Szeretem. Családias, otthonos. Csak túlzottan közel lenni hozzá nem ajánlatos, ezt már gyermekkoromban megtanultam. Nem mindenki bírja olyan jól... Szegény Loki öcsém mindig is idegenkedett tőle. Most már legalább azt tudjuk, miért. Jégóriások.... De hát ezért igazán nem lehet elítélni. Ő az öcsém, akkor is, ha nem az; hiszen a vér mit sem számít, mikor együtt nevelkedsz valakivel, együtt játszol, együtt tanulsz, együtt eszel és nevetsz és küzdesz, és együtt....

Steve

Az emlékeimben ahol tűz van, ott forróság, robbanás, izzadtság is. A tűz emésztve pusztít mindent, felfalja a házakat, az emberek sikoltoznak, míg sziszegve ég a csontjukról a hús, és én nem tudok nekik segíteni. Aztán megfagyok. És mikor újra felébredek, hirtelen képes vagyok meggátolni hasonló katasztrófákat. A tüzet nem tudom irányítani - azt senki sem tudja. De meg tudom menteni az embereket. Védelmezem őket, ahogyan egykor kellett volna. Óvom a gyengébbeket, mert erősebb vagyok náluk. De sajnos még én is gyenge vagyok a tűzhöz.
A lángok pusztulást hoznak, elharapódznak, mielőtt egyáltalán észbe kapna az ember. Pillanatok alatt terjed, ugrál tárgyról tárgyra. Minden érzékszervedet egyszerre ostromolja: a bőrödet égeti a hő, a tüdődet perzseli a forróság, az orrjáratod szinte felgyullad; a látásod korlátozódik az éles fény miatt, mely mindenhol narancssárgán lángol. Mindössze a pattogást, recsegést, ropogást, sistergést hallod. És a sikolyokat, a kiáltásokat, hörgést és nyöszörgést. A tűz rombol és tébolyt szül.

Natasha

Tűz: az élethez szükséges dolog. Mikor kint kemény mínuszok vannak, halálra fagysz a tűz melege nélkül. A hó és a jég mindent ellep, és mindenhová beszivárog - a tűz az egyetlen, ami képes elüldözni, vagy kiszorítani. Nélküle lepotyognának az érzéketlenre fagyott lábujjaid és leszakadnának a füleid. Ami elég kínos, fájdalmas és kellemetlen lenne. Ugyanígy feltétel a vadonban való túléléshez is: ha nincs tüzed, véged van. Éjjel felfalnak a ragadozók, a nyers hús elfogyasztására pedig nem alkalmas az emberi szervezet. Világosság, meleg, előny. Viszont sajnos ritkán élvezheted ezt a luxust. Ha lopakodsz vagy üldözöl valakit, a tűz csak elárul téged. Mikor észrevétlennek kell maradnod, a tűz megengedhetetlen. Olyankor fázol és éhezel a megfelelő felszerelés hiányában, és sóvárogsz a tűz után, ami az ellenségednek megadatott, de neked nem. A hideg és az éhség miatti szenvedés megtanít megbecsülni a tűz melegségét. A tűz eszköz, a győzelem és a túlélés feltétele. A tűz fegyver.

Clint

Kétféle tűz van. Ami kicsi, meleget sugárzó és szükséges. Bevetéseken, éjjelente. Annak a lángjai barátságosan táncolnak, csiklandozzák a fölötte sülő húst, aminek illata szétterjed a táborban, száll és beindítja a nyáltermelést a szádban. Közben beszélgetsz a bajtársaiddal, vállt vállnak vetve, szinte már barátokként. Ezekre a lángokra vigyázni kell, nehogy kialudjanak. És míg órákon át bámulsz a sötétségbe, miközben a tüzet piszkálod, elkalandozol, az alvó kolléganőd tündéri, kisimult arcvonásain tükröződő lángokat figyeled. Ahogy a göndör fürtök maguk is vörös tűzként keretezik a sápadt arcot, és az apró szemöldök finoman megrándul...
A másik tűz akkor keletkezik, mikor kilövök egy nyilat. Ma már minden elektromos, és a nyíl becsapódása robbanást okoz. Szándékosan  célzok úgy, hogy a robbanás ereje elpusztítsa, amit el kell pusztítani. Az a tűz is a segítségemre van, de természetében teljesen különbözik az elsőtől. A nyilaim által okozott tűz fegyver, pusztítás, és emberek ezreinek az élete. A tűz a munkám része.

Bruce

A tűz egy jelenség, valamely éghető anyag oxidációja, fény- és hőhatással jár, visszafordíthatatlan folyamat. Nagyon gyakori kémiai jelenség. De nem csak a tudományokban, a vallásban is nagy szerepe van. Minden nép és minden istenhit más-és-más eredetet és jelképet tulajdonít neki. A görögöknél Prométheusz segítsége az embereknek, Kínában az ötödik alapelem, Egyiptomban az öröklét a főnixmadár feltámadásán keresztül. A keresztényeknél jelentheti a Poklot, a tisztítótüzet, vagy a boszorkányégetésre is visszavezethetjük. A tűz uralásának és felhasználásának megjelenése már egészen az ősemberre visszavezethető, és az idők folyamán egyre jobban megtanultuk alkalmazni. De még mindig zabolátlan és kezelhetetlen. Elég egy apró hiba, figyelmetlenség, és már megtörtént a baj. Kitör, átalakul dühöngő fenevaddá. Mindig ott lappang az esélye, hogy elszabadul, noha a gondtalan emberek szeretnek elfeledkezni róla. És ez végzetes hiba lehet. Mert állandóan ott van, veszélyt jelent. Százezreket pusztíthat el. A látszat ellenére nem lehet kordában tartani. Mint ahogy a Másik Fickót sem lehet.

Tony

A tűz képes biztosítani a megfelelő hőmérsékletet a vas megformálásához, szófogadóan berobban, ha azt kéred tőle, lehetővé teszi a repülést a magamfajta zsenik számára, akik nem pottyantak soha radioaktív sugárzásba, és nem kontárkodtak bele a genetikai állományukba. A lángok engedelmesen létrehoznak neked mindenféle érdekes és izgalmas jelenséget, amiket ha megértesz, könnyedén uralhatod a világpiacot a sok ostoba emberrel szemben, akik nem látják a nyilvánvalót. Gyerekjáték megtollasodni belőle. Aztán elégedetten vigyoroghatsz a világra két apokalipszis elhárítása között.
Még nincs meg a 150 szó? Oh, ez kellemetlen, még csak a felénél járok. Sebaj, tudnék én sokkal többet is írni róla, csak senki sem értené, kivéve Bruce dokit. És ezt nem ő fogja elolvasni. Szóval maradjunk az átlagemberek által érthető szakaszban.
Pepper szerint a lángok nagyon barátságosan tudnak táncolni a kandallóban, ahogy a fahasábokat nyaldossák. Ezt rendszerint azelőtt mondja, hogy én elkezdem nagyon barátságosan a whiskyt nyaldosni a melleiről. Azt is szokta mondani, hogy otthonos melegséget árasztanak. Szerintem az én karjaim is otthonos meleget árasztanak, úgyhogy ilyenkor rendszerint megölelem, aztán... És jéé, sajnos már ki is futottam a meghatározott 150 szóból. Bocs, Fury, a Peppornó (értsd: Pepper-pornó) csak nekem jár. :P

Hozzátok melyik áll legközelebb? És mit gondoltok, a Bosszúállók valóban így látják? :)

Harry Potter - tanárversek

Igen, már ilyen mélyre süllyedtem. De az a fránya történelem egyre kevésbé tud megfogni. Ellenben KOMOLYAN megtetszett, hogy felező nyolcasokban próbáljak meg verset összebarmolni. :)
Mondanám, hogy lehet találgatni, kikről szól a két vers, de szerintem annyira egyértelmű, hogy nem lövök le semmi poént, ha elárulom, hogy Perselus Piton és Minerva McGalagony ihletett meg. :))

Éji hajsza

 Volt egy unalmas töriórám valami politikai pártokról a második ipari forradalom alatt. Nem tűnt túl izgalmasnak. Úgyhogy elfoglaltam magam. :)
Mindenkinek a fantáziájára van bízva, mit lát bele a versbe, és mennyire gondol bele mélyen. Én két szinten éreztem jelentését, míg írtam, de ha csak a történet megtetszik valakinek mindenféle szimbolizmus meg háttértalálgatás nélkül, már annak is nagyon örülök. ;)
Mostanában nagyon bejönnek a felező nyolcasok, és maradtam a páros rím híve, mint azt a vers is mutatja. Vagy legalábbis próbálja mutatni. :$