Mindenkinek a fantáziájára van bízva, mit lát bele a versbe, és mennyire gondol bele mélyen. Én két szinten éreztem jelentését, míg írtam, de ha csak a történet megtetszik valakinek mindenféle szimbolizmus meg háttértalálgatás nélkül, már annak is nagyon örülök. ;)
Mostanában nagyon bejönnek a felező nyolcasok, és maradtam a páros rím híve, mint azt a vers is mutatja. Vagy legalábbis próbálja mutatni. :$
Rémült, éles zihálással
rohan a nő, kántálással,
gyógynövények függnek nyakán,
kis tolvajkés lóg derekán.
Borzas haját tépi a szél,
szíve dobol, rettentő fél.
Lopva hátra-hátra pislant,
létrán mászik, árnyak alant,
melyek űzik vad hajszában,
rét széltében, völgy hosszában.
Felhők gyűlnek, nagy vihar kél,
az üldözött borzasztó fél.
Ágak csípnek lágy bőrébe,
belekapnak kendőjébe,
amely vadul lobog hátán;
véres sebek csupasz lábán.
Minden percben hajnalt remél,
hiszen addig jó okkal fél.
Tölgyfagyökér fölött szökken,
a távolság egyre csökken,
az üldözők nem fáradnak,
tájak tűnnek, ők maradnak.
Csúf testükről leng a kötél,
a téboly nő, és a nő fél.
Horizonton pillantása,
egyre lassabb a mozgása.
Leheletük forró, párás,
hiába az ellenállás.
A hegytetőn új napot vél,
így az idén többet nem fél.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése