Kihalt utcák vándorai

Tegnap lemaradtam magyarórán a tétel másolásában, de nem akartam a dupla órából 85 percet unatkozással tölteni, meg gyanús lehetett a szűziesen fehér füzetlap is a tanárnőnek, tehát írni kezdtem....fanficet. Valamiért egy fanfic fanficjét. Destiel AU, az enyém csak egy komolytalan oneshot :)


Castiel kényelmesen kerekezett a lefagyott úttest kellős közepén, arcán méla félmosollyal, és következetesen nem vett tudomást a tényről, hogy a legkisebb mértékben sincs uralma a bicikli fölött. Szerencséjére a kisváros egyetlen polgára sem érzett leküzdhetetlen vágyat egy kis vasárnap hajnali sétára, így nem került közelebbi kapcsolatba egy meglepett, gyanútlan járókelővel sem, mióta megkezdte minden kontrolltól mentes ámokfutását pár utcával feljebb.
Az első probléma akkor merült fel, mikor jobbra akart kanyarodni egy kereszteződésben, ám Jimmy csupán nyikorgó hangon feleselt, és nem engedelmeskedett. A következő lehetőségnél Cas újra próbálkozott; a haszontalan Jimmy ezúttal ugyan már irányt változtatott, de csak kifarolni volt hajlandó. Castiel bosszúsan összevonta szemöldökét, de csodával határos módon sikerült megúsznia az esést.
Harmadik próbálkozása azonban kevésbé szerencsésen ért véget, így Castiel félrecsúszott sállal, havas kabáttal, enyhén szédelegve tápászkodott fel egy kuka mellől. Jimmy kosara kissé behorpadt, de amúgy megúszta a balesetet, és gúnyos csillogással várta gazdáját az útpadka mellett. A férfi lesöpörte magáról a havat, megigazította kötött sapkáját, és miután felállította Jimmyt, korholni kezdte, amiért kekeckedik vele.
- Eldobjalak? - állt meg a sarkon nagy kerékcsikorgással egy autó. Illetve nem csak egy autó, hanem az autó, az Impala. Dean.
- Oh, szervusz, Dean! - vidult fel Castiel arca. - Köszi, de megvagyok. Csak kicsit összekülönböztünk Jimmyvel.
- Talán mert olyan vastag jégréteg fedi az utakat, mint Alastair humorérzékét - morogta Dean, de nem bírta sokáig mosolygás nélkül, míg a kopott , havas bringával szerencsétlenkedő Cast figyelte. - Na, pattanj be! - mászott ki a kocsi csodás melegéből, dideregve bedobta - illetve a Casre való tekintettel behelyezte - Jimmyt a hátsó ülésre, és magában fájdalmasan mentegetőzött az Impalának, amiért összekoszolja a nemrég kitisztított üléseket.
Miután mindketten a kocsi biztonságában gubbasztottak, Dean odafordult Castielhez, közelebb csusszant az ülésen, a másik férfi térdére támaszkodott, és éhesen a szájára tapadt. Szájával végigsimított Cas kicserepesedett ajkain, nyelvét fogai közé csúsztatta, lágyan nyaldosta. Elveszett az ízében, másik kezével a férfi kócos hajába túrt a tarkóján, és érezte, hogy férfiassága keményedni kezd a nadrágjában.
- Szia - lehelte, miután elvált egymástól ajkuk.
- Mi járatban? - érdeklődött Cas udvariasan, mintha mi sem történt volna, de lángoló szeme és dudorodó nadrágja elárulta. - Úgy tudtam, a mai napot Bennel töltöd - jegyezte meg, miközben bekötötte magát.
- Ja, de beteg lett, és Lisa éjjel küldött egy SMS-t, hogy így mégsem jön - vont vállat Dean, és Cas tudta, hogy a nemtörődöm mozdulat mögött sajnálattal vegyes csalódottság bújt meg. - Viszont nem tudtam aludni, és gondoltam...izé...szóval elindultam... - hebegte.
Esze ágában nem volt beismerni, hogy nem tudott mit kezdeni magával, és azt tervezte, hogy addig köröz Cas lakása környékén, míg a férfi ki nem jön, vagy ő fel nem adja, és megy be hozzá.
- Add át jókívánságaimat Bennek! - mentette meg Cas udvariassága. Vagy tapintata, amiért nem firtatta a dolgot.
Dean bólintott, majd rájött, hogy egy helyben állnak az utcasarkon, így indított, és óvatosan továbbhajtott.
- Hozzám vagy hozzád? - kérdezte tanácstalanul.
- A könyvtárba indultam, de rájöttem, hogy az ma zárva van, tehát csak macskaalmot kéne venni Emmanuelnek - dőlt hátra Cas, és ártatlanul átnyúlt Dean üléséhez, kezét a férfi combjára fektetve, aki ettől majdnem kisiklatta a kocsit az úttestről.
- És macskaalmot hol kapunk? - érdeklődött Dean, miután visszanyerte lélekjelenlétét. Sosem látott még kisállatboltot a városban.
- Két utcával lejjebb van egy tisztes özvegyasszony, aki az összes macskáját Erikának hívja. Tőle szoktam hozni.
- Nagyon sürgős? - nyögte ki Dean, mikor Cas keze, valószínűleg tulajdonosának szándéka nélkül, siklani kezdett farmerba bújtatott combján, fel és le.
- Nem sürgős, de Emmanuel meg fog sértődni, ha pár napon belül nem viszek haza - közölte Cas, mintha mi sem lenne természetesebb, mint egy számon kérő diktátormacska odahaza.
- Hozzám - szűrte Dean a fogai közt, és rengeteg önuralmába került, hogy lassan vezessen haza a csúszós utakon, miközben keze remegett a vágytól, hogy Cas ruháit tépje...

A szereplők eredetileg a Supernatural (pl. Dean, Impala, Cas) által jöttek létre, de hozzáad Raistlin (a fanfic írója) értelmezése, és pl. Jimmy vagy Emmanuel egyenesen tőle lett adoptálva. A helyszín szintúgy. :)