Általános zavar

The Vampire Diaries
Komolytalan, kritikus, kicsit keserű káosz.
A történet a negyedik évad vége körül játszódik, mert az ötödiket valahol az elején abbahagytam. Borzasztóan irritál az új szála a történetnek. Majd nyáron talán tartok egy TVD-maratont. Addig is, itt ez a kis szösszenet, amit valamikor év elején írtam két szokásosan unalmas, békés, őszi fizikaórán - csak eddig lusta voltam legépelni. :)

- Többiek addig ismételjék a leckét! - szólt hátra a válla fölött a tanár, miközben kiviharzott a teremből. Természetesen az osztály úgy tett, mintha ezt nem is hallotta volna.

"Damon hatalmas ásítással dőlt hátra a Salvatore-ház nappalijában, teljesen kiterülve a kanapén, majd belekortyolt az elmaradhatatlan whiskyjébe."
Kaparta le a lány álmodozva egy cetlire, és fejben már fényévekre járt a fizikaóra szörnyű valóságától. Közben a tanár sajnálatos módon újra előkerült, így szenvedő alanyunk lemásolta a táblát elcsúfító firkákat, majd újra a laphoz fordult, ám ekkor a tanerő lekapcsolta, azaz LEKAPCSOLTA a lámpát! Úgy tűnik, szándékosan szabotálni akarja a történet kibontakozását. De a lány egy hős, és mellesleg erősen a fizika ellen van, szóval nem hagyja magát.
Kihívás elfogadva! Az időközben elindított, fizikai kísérletekről szóló videóra ügyet sem vetve felveszi a kesztyűt, és szúrós szemmel, elszántan írni kezd.
"Elena belépett a szobába, kezében mobiljával, és fel sem nézve közölte:
-Caroline azt írja, ha ma délután nem találkozok vele a Grillben, új legjobb barátnő után néz. És hozzátette, hogy Jeremy tegnapi halála nem megfelelő kifogás, ha már tizedjére hivatkozok rá - panaszkodott barátjának, aki álmosan pislogott fel a lányra. Kezdett hozzászokni a semmittevéshez. Soha nem találta még ilyen unalmasnak Mystic Fallst, pedig már elég régóta ismerte a várost...
- És ez nagyon nagy kár lenne... - morogta Damon, miközben magára rántotta Elenát, és lustán csókolgatni kezdte édes ajkait. Ez volt a szürke hétköznapokban az egyetlen felvidító tevékenysége. Illetve az, ami rendszerint a csókokat követte.
- Igen, nagyon nagy kár lenne - tájékoztatta Elena, majd felpattant a kanapéról, megigazította pulcsiját, és egy búcsúintéssel kilibbent az ajtón.
- Üdvözlöm Barbie-t! - kiáltott utána Damon, majd visszaheveredett."
Ebben az áldott minutumban kicsöngettek, ami egyrészt csodálatos, másrészt meglepő volt. Máris vége lenne az órának? Pedig még épp csak elkezdődött. Ez nem maradhat ennyiben, fejben már egészen ígéretes, a nem papírra vetése vétek volna.

"A telefon csörgése iszonyatos zajként hasított a békés csendbe, mely mint áthatolhatatlan, puha ködfátyol vette körül Damont. Nos, mint most kiderült, annyira talán mégsem áthatolhatatlan.
Egy pillanatig vacillált, hogy felálljon vagy sem, ám a zaj kellőképp kibillentette pillanatnyi lelki harmóniájából, így nagylelkűen elhúzta ujját az érintőképernyőn.
- Igen, öcsikém? Mit tehetek érted eme csodás délutánon? - érdeklődött gyanúsan kedélyesen a férfi. Hangjában nyilván nyoma sem volt a gúnynak.
- Most lett elegem a hülye kis játékaidból, Damon! - közölte Stefan nyersen. - Eddig tűrtem, és igyekeztem jó képet vágni a dolgokhoz, de ezzel most mindenen túlmentél - ordította a telefonba, bátyja pedig leesett állal, felvont szemöldökkel hallgatta a szóáradatot. - Csak hogy tudd, felkészültem, és visszavágok. Először talán a bosszúmmal kéne kezdeni, ami már tudom is, hogyan fájhatna neked a legjobban. Remélem, elbúcsúztál Elenától! - lihegte gonoszan, a modern technológiának hála egyenesen Damon fülébe, aki még mindig semmit nem értett, de ettől az utolsó mondattól magához tért, és kirázta a hideg.
- De... Stefan! - makogta. - Mi...mit....mi van?! - fakadt ki értetlenül. Hát már megint mindenki meghibbant?
- Ne játszd az értetlent, Damon, felesleges - tért vissza a hűvös közönyhöz Stefan, majd bontotta a vonalat.
Damon pár másodpercig döbbenten meredt a készülékre, majd tömören és frappánsan ennyit mondott az üres szobának: MI A FASZ?!
-----------------------
- Hé, van itthon valaki? Damon! - kiabált Caroline, mikor belépett a hatalmas házba, és a férfi azonnal előtte termett.
- Mi történt, Barbie? - kérdezte rosszat sejtve.
- Stefan! - sikította Caroline dühösen. - Nem tudom, min vesztetek össze, de gyakorlatilag elrángatta Elenát. Pedig még csak félig írtam le neki az új koktélruhámat!
- A fenébe! Az öcsi túl messzire ment - morogta az orra alatt haragosan Damon, és már indult is kifelé az ajtón.
- De hát mit csináltál? - követelőzött Caroline, és utánament.
Ahogy becsukódott utánuk az ajtó, egy férfi materializálódott a nappali közepén. A vámpír otthonosan a whisky után nyúlt.
- Á, Damon, örülök, hogy itt talállak! - rontott be a házba egy csinos, hullámos hajú nő. - Hahó, Föld hívja Damont!
- Mi, hé, szia, Katherine! - pislogott a férfi, aki nyilvánvalóan nem Damon volt.
- Stefan itthon van? - érdeklődött a Petrova-hasonmás, de alig fejezte be a mondatot, megjelent előtte a szőkés férfi a lépcső alján.
- Remek, a segítségetekre van szükségem! - közölte a nő. Már megint üldözték, és csak a testvérek hűséges diszkréciójában bízhatott.
Eközben a Wickery-hídon:
- És most búcsúzz el az életedtől, Elena! - vicsorgott Stefan a híd széle felé taszigálva szegény lányt, aki kiszolgáltatottan vergődött az erős karok fogságában. Teljesen figyelmen kívül hagyván a tényt, hogy ez vámpírként többé nem árthat neki.
- Állj, Stefan! - kiáltotta az ekkor érkező Damon.
-----------------------
Ekkor a nézők összezavarodva megcsóválták a fejüket, és inkább kikapcsolták a televíziót.

Elnézést kérek attól, aki túl erősnek érezte a kritikámat, vagy felháborította a karaktereim skatulyába dugdosása. Keserű érzelmeim kifejezésére ez volt a legalkalmasabb, hogy mindenkit enyhe túlzással a tipikus magatartásformája felé toljak el. Legalábbis arra, amerre én érzem, hogy nagyon húzzák őket a producerek. Azért remélem tetszett. Kommenteknek örülnék. ;)