Már nem emlékszem, mikor vettük Ady Harc a Nagyúrral c. versét, valamikor tavaly... de azon az órán biztosan nem volt füzetem. Ugyanis alig pár perce találtam egy megtépázott lapot, amire a verssel kapcsolatos elemző megjegyzéseket írtam akkor órán. Az alján ez a hat sor figyelt. Gondoltam, akkor már ennek is itt a helye, habár egyértelműen befejezetlen... :)
Fényes mosoly arany-arcán,
jót derül a pórnép harcán.
Kendőt köt és kalapot húz,
Szakácsnője éh-holtat nyúz.
Ő a híres 'Arany ara',
újra itt az ara-nyara.
Itt emlékeim szerint valami gonosz-keserű-hitetlen sorok jöttek volna. Természetesen nem happy end. De sajnos nem rémlik, hogy pontosan mi lenne, és nem szeretek régi, elfeledett verskezdeményeket előkapva befejezni, mert akkor már teljesen más lesz, mint ahogy eredetileg megszületett. És ez a kezdet NEM arra született a fejemben, amire most végződne. Így marad töredék... :(
Hogy ez milyen szinten ismerős szitu....
VálaszTörlés(a füzetlaptól kezdve egészen a töredékként maradásig :D )
Ez a rendetlen órai költők sorsa... :)
Törlés