Tegnap a szokásos keddi utsó két óra duplamagyar felállás volt, de ezúttal nem a kellemes, bódító irodalommal kezdtünk, ami segítene túlélni a nyelvtant. Nem, most MINDKETTŐ nyelvtan volt. És a már unalmassá váló, értelmetlen, érdektelen táblamásolás. Az én esetemben tábla-nem-másolás. És a tanárnő egészen hipnotizáló hatású, furcsa mintás - amúgy nem rossz - ruhájának bámulása.
Végre megint duplamagyar,
hangulatom ezért fanyar,
főleg, mert az irodalom,
helyett is csak, borzadalom,
nyelvtan tétel-másolás jut,
csöpp türelmem messzire fut.
Absztrakt minták, sötét lepkék,
mély tengerszín és türkizkék.
Agyamban csak színes pacák,
ez egy bajszos, kövér pacák,
az meg zsiráf, hosszú nyakú,
és egy asztal, kör alakú.
Aztán már más, összefolyik,
kacsamama, éppen tojik,
Prométheusz tüzet lenget,
Apollón meg lantot penget,
keskeny csípő, szélesebb váll,...
a tanárnő mögöttem áll!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése