Egyre közeleg a felsőoktatási intézményekbe való jelentkezés, és a fennmaradó idővel fordítottan arányos az engem jó tanácsokkal ellátni próbáló, aka befolyásolni vágyó tömeg nyomása. Elsősorban a családom részéről, de a tanárok is odateszik magukat. És én ezt ki nem állhatom. Valószínűleg azért, mert fogalmam sincs, hogyan tovább. Vannak tervek, de azokat nem sokan nézik jó szemmel. És ez egyre kevésbé érdekel. Pedig lehet, hogy hallgatni kéne rájuk.... ?
Szokatlan versforma: 8as és 3as szótagszámú sorok váltakoznak, keresztrímmel, tehát az azonos hosszúságúak rímelnek egymásra (illetve próbálnak rímelni) :))
Végtelen lehetőségek
Tárháza,
Messze jövőben bőségnek
Csontváza,
Félkész ötletek tára, bár
Kiforratlan,
Az agyam nyers gyémántként vár
Csiszolatlan.
Mindenki csak a jövővel
Baszogat,
S a bűntudat kínvesszővel
Hasogat,
Mert pont engem nem érdekel
Az egész,
Szív oltáránál térdepel
A hűs ész.
Közben tudom, hogy ne tudnám,
Rommá lesz
Minden esély, minden utcám
Ködbe vesz,
Mégsem tudom azt mondani,
Csinálom,
Elvárás fog megfojtani...
Rémálom!
Ne is mondd...:/
VálaszTörlés