Így az OKTV-készülés hetében nem nagyon van időm írni, de ez hazafelé sétálás közben gyökeret vert az agyamban. Tehát: életem első időmértékes verse!!! Sosem hittem, hogy lesz ilyen. És ráadásul felező nyolcasok és páros rím. Akkor ez már szimultán verselés? Most tényleg?!
Amúgy igen, a cím is behoz egy kis intertextualitást. Mert miért ne? :)) És tényleg nem lett semmi az eredeti tervekből - lettek helyette újak. ;)
Szeme égőn szivemért nyúl,
odaadnám, szava elfúl;
nem akart ő, szive másé
- ölel ismét, s a bukásé.
Agya látván vereségét,
ki se várván csata végét
szabad érzést, egy utat hágy:
leteper hát szerelem s vágy.
Le vagyok borulva előtted! Én ilyet nem tudok. Időmérték...bah, esélytelen :D hajrá amúgy a magyarral
VálaszTörlésEddig nekem sem ment volna! :) Szerintem én lepődtem meg legjobban, hogy most mégis... Pedig épp eldöntöttem - sokadjára - hogy ehhez hozzászagolni sem tudok. Aztán ez jött. Csakazértis... pont, mint ahogy januárban eldöntöttem, hogy nekem NEM kell pasi, remekül elvagyok egyedül, és tök király.... :) Ilyenkor imádom az élet csavarait... -.- :D
TörlésÉs köszönöm, igyekszem a magyarral! :) (Félelmetes. Zúg az agyam, és alig emlékszem a dolgokra :/ )