Elváró elzáró zéró

 Egyre közeleg a felsőoktatási intézményekbe való jelentkezés, és a fennmaradó idővel fordítottan arányos az engem jó tanácsokkal ellátni próbáló, aka  befolyásolni vágyó tömeg nyomása. Elsősorban a családom részéről, de a tanárok is odateszik magukat. És én ezt ki nem állhatom. Valószínűleg azért, mert fogalmam sincs, hogyan tovább. Vannak tervek, de azokat nem sokan nézik jó szemmel. És ez egyre kevésbé érdekel. Pedig lehet, hogy hallgatni kéne rájuk.... ?
Szokatlan versforma: 8as és 3as szótagszámú sorok váltakoznak, keresztrímmel, tehát az azonos hosszúságúak rímelnek egymásra (illetve próbálnak rímelni) :))

Végtelen lehetőségek
Tárháza,
Messze jövőben bőségnek
Csontváza,
Félkész ötletek tára, bár
Kiforratlan,
Az agyam  nyers gyémántként vár
Csiszolatlan.

Mindenki csak a jövővel
Baszogat,
S a bűntudat kínvesszővel
Hasogat,
Mert pont engem nem érdekel
Az egész,
Szív oltáránál térdepel
A hűs ész.

Közben tudom, hogy ne tudnám,
Rommá lesz
Minden esély, minden utcám
Ködbe vesz,
Mégsem tudom azt mondani,
Csinálom,
Elvárás fog megfojtani...
Rémálom!

Temetőben

Ezt még tegnap írtam az OKTVn, de gondoltam, egy feltöltés elég egyszerre... :) Tehát ez ma jön. Szerepvers. 6os szótagszámú sorok, keresztrím.

Sárga pulcsid

Ma magyar OKTV volt, és nem egészen másfél óra alatt beírtam, amit tudtam, de egy perccel sem adhattam be hamarabb a lapot, minthogy lejárt volna az időkorlát (3 óra), mert a felkészítő tanár elevenen megnyúzott volna - tavaly volt egy merész csaj, aki 'csak' két órát és negyven percet ült rajta, aztán kiment a teremből. Csak annyit láttunk, mikor kijöttünk húsz perc múlva, hogy a tanárnő még mindig szidja, szapulja, ő pedig sír egy padon. Pedig 95%-osra írta meg. - Tehát volt további bő másfél órám. Szerencsére jó előre elkértem BB pulcsiját. Eredetileg az illata miatt, idegnyugtatónak. :) És ekkor jobb híján nekiálltam verset írni.A pulcsi ihlette, és sok magányos éj.
6os szótagszám, keresztrím (kivéve a keretet)

Nagy csoda még

 Újabb időmértékes vers! El sem hiszem. Már nem csak az OKTV előkészítőnek, de egy viszonylag új és nagyon kedvessé vált barátomnak is köszönhetem. És talán Arany Jánosnak. Valamint természetesen a 'múzsának', BB-nek. :)
A nagyobb élmény érdekében javaslom skandálva olvasni a verset - akár fejben is. ;)
A cím is egy choriambus! :D

Barna szemedben vágy tüze ég,
Két kezed által olvad a jég,
én nem is hittem ezt soha rég,
régi a dal, de nagy csoda még;
ajkamat éri szádból a lég,
meg van idézve észnek a vég.

Mélyre belül rég vágy tüze rág,
furcsa az érzés, szűk ez a tág,
mert vele mindig más a világ.
Dörren az ég és rezzen az ág,
felrepül onnan csipkevirág,
friss szerelembe jól bele vág.

Füstbe ment terv

Így az OKTV-készülés hetében nem nagyon van időm írni, de ez hazafelé sétálás közben gyökeret vert az agyamban. Tehát: életem első időmértékes verse!!! Sosem hittem, hogy lesz ilyen. És ráadásul felező nyolcasok és páros rím. Akkor ez már szimultán verselés? Most tényleg?!
Amúgy igen, a cím is behoz egy kis intertextualitást. Mert miért ne? :)) És tényleg nem lett semmi az eredeti tervekből - lettek helyette újak. ;)

Szeme égőn szivemért nyúl,
odaadnám, szava elfúl;
nem akart ő, szive másé
- ölel ismét, s a bukásé.
Agya látván vereségét,
ki se várván csata végét
szabad érzést, egy utat hágy:
leteper hát szerelem s vágy.

Az angyal karjaiban

Destiel. Songfic (első songficem úristen nemvagyok normális). Erre a számra. Egyperces.

Duplanyelvtan - duplanyomor - duplanyekk

Tegnap a szokásos keddi utsó két óra duplamagyar felállás volt, de ezúttal nem a kellemes, bódító irodalommal kezdtünk, ami segítene túlélni a nyelvtant. Nem, most MINDKETTŐ nyelvtan volt. És a már unalmassá váló, értelmetlen, érdektelen táblamásolás. Az én esetemben tábla-nem-másolás. És a tanárnő egészen hipnotizáló hatású, furcsa mintás - amúgy nem rossz - ruhájának bámulása.

Végre megint duplamagyar,
hangulatom ezért fanyar,
főleg, mert az irodalom,
helyett is csak, borzadalom,
nyelvtan tétel-másolás jut,
csöpp türelmem messzire fut.

Absztrakt minták, sötét lepkék,
mély tengerszín és türkizkék.
Agyamban csak színes pacák,
ez egy bajszos, kövér pacák,
az meg zsiráf, hosszú nyakú,
és egy asztal, kör alakú.

Aztán már más, összefolyik,
kacsamama, éppen tojik,
Prométheusz tüzet lenget,
Apollón meg lantot penget,
keskeny csípő, szélesebb váll,...
a tanárnő mögöttem áll!

Arany-ara ara-nyara

Már nem emlékszem, mikor vettük Ady Harc a Nagyúrral c. versét, valamikor tavaly... de azon az órán biztosan nem volt füzetem. Ugyanis alig pár perce találtam egy megtépázott lapot, amire a verssel kapcsolatos elemző megjegyzéseket írtam akkor órán. Az alján ez a hat sor figyelt. Gondoltam, akkor már ennek is itt a helye, habár egyértelműen befejezetlen... :)

Fényes mosoly arany-arcán,
jót derül a pórnép harcán.
Kendőt köt és kalapot húz,
Szakácsnője éh-holtat nyúz.
Ő a híres 'Arany ara',
újra itt az ara-nyara.

Itt emlékeim szerint valami gonosz-keserű-hitetlen sorok jöttek volna. Természetesen nem happy end. De sajnos nem rémlik, hogy pontosan mi lenne, és nem szeretek régi, elfeledett verskezdeményeket előkapva befejezni, mert akkor már teljesen más lesz, mint ahogy eredetileg megszületett. És ez a kezdet NEM arra született a fejemben, amire most végződne. Így marad töredék... :(

666 !

Tudom, hogy más blogokon 100, 200, 500 meg 1000, sőt 100 000 oldalmegjelenítés után szokás kiírni, de szerintem a 666 sokkal menőbb! :D
Ugyanis ma este elérte a blog PONTOSAN a 666. megtekintését! *cheers up*

Tudom, elég gagyi kis szám, de ilyen sem lesz többet...
És akkor zárójelben és halkan ajánlanék egy zenekart, akiknek viszonylag sok számukban szerepel az Ördög. És rockot játszanak. Két nappal ezelőtt mutatta nekem egy nagyon jó barátom, és azóta imádom őket. Tenacious D. Ha valakit érdekel, hallgassa meg a Classico-t (én ezt hallottam először, és azonnal tudtam, hogy ez VALAMI), vagy a Beelzeboss-t, esetleg a Kickapoo-t. :)  <3

A szenvedés folytatódik

- avagy már feladtam a nyelvtanórákat. De legalább az irodalom megint jó. :) Viszont ma nyelvtan volt első órában. És vad táblamásolás. Szóval részemről született 7x4sor, mindegyik 8 szótag, és a sorok végén párossával egymásra rímelő szó van. De már nem merem versnek nevezni, mert nem az. Formailag talán. Tartalmilag tipikusan olyan, amilyet unalmamban írok órákon. Tavalyi, tavalyelőtti füzeteimben tucatnyi ilyen van. Sőt, összesen legalább 150 db. Utcagyerek- és magas irodalmi szókincs váltakozik bennük. Elég szórakoztató. Ez kevésbé érdekes, de jóval aktuálisabb. Mai. :)

Megint magyar, tételóra,
nem figyelek tanár-szóra;
miért tenném, veszett az ügy,
elfagyott a ki sem nőtt rügy.

Az osztályom hősen küzd még,
kezük alatt a füzet ég,
tollszár suhan, tinta folyik,
és egymásba gabalyodik.

Fekete szó, kék vázlatpont,
táblánk elöl mély tudást ont,
mégsem hiszem, hogy eljutna
hozzánk, csak ha szállna, futna.

Sprintelne az elménk felé,
erőszakkal jutva belé,
akkor talán hasznos lenne,
az óra sem kárba menne.

Hál'Damonnek lassan vége,
úgyis kísért majd emléke,
mert pótolni muszáj leszek,
az Ecserin ezt nem veszek.

A tanárnő kockás ingben
kopog felém, mint a ringben,
kék sarokban villog szeme,
pirosban én, ellenfele.

De csöngettek, tehát nyertem,
egész órán nem figyeltem,
mégsem kapott rajta, hehe,
hogy elsodort költés heve.

Újabb lírai alkotás. Firkálás. Ami külön vicces, hogy a blogot eredetileg EPIKAI jellegű írásoknak, főleg fanficeknek, esetleg novelláknak indítottam. És nagyon elment más irányba. Mert ezeket mindig ontom magamból, ténylegesen írni pedig időre lenne szükségem. Ami nincs. Ezeket csak begépelem, azokhoz órák, napok kellenek. :( De az ötletek csak gyűlnek, gyűlnek, és gyűlnek. Hátha előbb-utóbb....